A
Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák
befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt
ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált
elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták
gágogásukkal.
Márton nap (november 11.) a néphagyomány
szerint az éves gazdasági munkák lezárásának ideje is, egyben a téli
pihenés időszaka a természet számára. Ekkor vágták le abban az évben
először a hízott libákat és az újbort is ekkor kóstolták meg először.
Márton nap története
A legenda szerint a 4. században Szombathely környékén született és a
római császár katonájaként szolgáló Márton egy különösen hideg téli
estén francia honban lovagolva megosztotta meleg köpenyét egy nélkülöző
koldussal.
Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta.
Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké is szentelték.
A (legelterjedtebb) monda szerint Mártont szerénysége méltatlannak tartotta e címre, ezért elbújt egy libaólban.
A libák azonban hangos gágogásukkal elárulták, így megtalálták és Tour püspökévé szentelték.
(Forrás:http://www.minalunk.hu/kisber/index.php?n=5&tartalom_id=8537&area=544)